Október 23-a „a bátorság, az öntudat, a diadal napja volt” – ezt Kennedy elnök mondta az ’56-os eseményekről 1960-ban. Igaz ez 1989. október 23-ra, és igaz ez Magyarországra és Lengyelországra egyaránt. A megemlékezés alkalmából Tadeus Kaczor, a Magyar Köztársaság Łodź-i tiszteletbeli főkonzulja az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója tiszteletére emléktáblát avatott a Megyeháza épületében. Mint mondta: legyen ez a szolidaritás és az egymás iránti tisztelet jelképe, amellyel adózunk a múltnak és azoknak, akik az életüket áldozták a mi szabadságunkért. Tadeus Kaczor ’56-os szerepvállalásukért kitüntetett 19 Csongrád megyei egykori forradalmárt is.

Közönyös világban élünk, amelyben különösen fontos október 23-a értelmezése – erről már Zárug Péter Farkas politológus beszélt a Rerrich Béla téren tartott ünnepi megemlékezésen. Hozzátette, ’56 jelentős történelmi dátumaink sorába szépen illeszkedik, de ahogy az elmúlt 500 évben mindig, e dátumhoz is kettősség tapad. Október 23-a a dicsőség és a siker, míg november 4-e a bukás és a tragédia dátuma.

Változásokat hozott az életünkben 1956 és 1989 is – erről már Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke beszélt. Mint mondta: a változás most is utat követel magának, nemsokára eljön az újabb történelemformáló pillanat, amely utat nyit nem pusztán egy új kormány, hanem egy új korszak számára. Ez pedig 1956 magyar forradalmának erkölcsi alapjára építkezik majd – a legbiztosabb alapra, amelyet magyar ember elképzelhet.

A megemlékezés ünnepi műsorát, az „Aki magyar velünk tart…” című történelmi táncjátékot perceke át tartó tapssal köszönte meg a népes közönség, amelyből a koszorúzás után sokan egyénileg gyújtottak mécsest tiszteletük jeléül a Melocco-szobornál.